Ön itt van: www.pergess.huGalériaPO-PÓ

regisztráció

Versenynaptár

Április 2019
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Hőtérkép

  • Tiszaroff 2013

    Varosikikoto 23.08.2013 12:01
    Ismét profi volt a szervezés, nagyon kitettek magukért a roffiak is! Köszönjük szépen!
     
  • Csónakos Páros Pergető Világbajnokság 2012

    Insulator 08.11.2012 05:43
    Na ez ismét egy jó beszámoló !! Még mindig GRAT a résztvevőknek. Sajna ez a pénztelen világ ezt hozza.
     
  • Pergető OB. V. forduló, Tiszafüred

    Insulator 30.10.2012 07:42
    Grat a helyezetteknek ! és valami hasonló beszámolót kellene írni minden versenyről :-)))

PO-PÓ

Olvasóink értékelése:  / 2
ElégtelenKitűnő 

PO-PÓ!

 

Harcsakalandok Olaszföldön,

 

Mátrai módra!

 

 

 

 

 

 

 

 

                Sokat várt és áhított „D” nap eljött ,a tegnapi napon megérkeztünk a Pó folyó mellett található La-Motta horgászbázisra, mely nem messze található MANTOVA városától. Lényegébe a tábor egy mellékfolyó torkolatában helyezkedik el, mely az OGLIO folyó. Innen hajózunk ki a Póra.

 

 

 

A         A szállás minden horgászigényt kielégítően több 100 éves mezőgazdasági „csűrökben” épületekben van kialakítva, melyek egy kicsit megőrizve a régi kor tradícióit a jelenlegi kor igényeinek is megfelelnek. 10 órás autóút után megfáradt végtagjainkat gyorsan regeneráltuk egy kis hazai koszttal, meg a Magyar gyümölcs levének párlatával, persze házigazdáink is szertettel csatlakoztak hozzánk. Ahogy szokott ilyenkor lenni az adrenalin megkezdte funkciójának betöltését. gyors pakolás, és 19.00 környékén indulás a vízre. Én most vagyok ezen a környéken már negyedszer, igaz ebből az egyik alkalom a 2011-évi pergető világbajnokság volt. Mely ugye tudjuk nem kis Magyar sikerrel zárult! Így az én tapasztalatomra hagyatkozva indult meg a két csónak, a nagy harcsák birodalmának meghódítására. Lehet, hogy nem kellett volna rám hagyatkozni, mivel a rövidke három órás éjszakai peca alatt semmi érdemleges nem történt velünk.

 

 

           Pó éppen tetőzésen van egy kisebb két méteres áradás után! A víz nem zavarosodott be, az áradáshoz képest viszonylag tiszta. A sodrás a szokottnál is gyorsabb, így elég nehéz rajta a partdobálós peca. Egyébkén brutálisan átalakultak a mederviszonyok, sok lefűződés jött létre, komplett kövezések tűntek el, megdöbbentő a víz építő és romboló erejét így öt év távlatából szemlélni. A táborhelyre való visszamotorozáskor volt is gondom a megváltozott mederviszonyokkal, de a végére megoldódott minden! Sajnos itt nem lehet vaksötétben rutinból motorozni. Most mikor írom ezt a kis szösszenetet, vasárnap dél felé jár az idő, az egyik csapatunk már vallatja a vizet, Karsai Ricsi és Csomor Gabi személyében. Nekem az írás, a csónaktársamnak kinek személyében Tóth Dezsőt tisztelhetjük pedig a napi főzés maradt erre az időszakra. Kis szieszta után, késő délután mi is kihajózunk és megkezdjük a hétfő reggelig tartó kalandunkat a Pói harcsákkal! Erről és a későbbi napok kalandjairól, reményeim szerint naponta be fogok számolni a tisztelt olvasóknak!

2 nap:

           Délelőtti szieszta után Ricsi és Gabi már 11.00 körül nem bírt a kisértéssel kimentek a vízre. Dezső a kukta szerepében a késői ebédet készítette, én meg az írással foglalatoskodtam.

A víz igazán se nem árad se nem apadt szerintem, de sajnos nem is lett zavarosabb. Késő délután ebédeltünk és még egy kis szundi is belefért a napi programunkba, az 17.00 óra indulásunkhoz.

Közben Ricsiék is megérkeztek, egész jól bírták az egésznapi tűző napsütést. A színük is ennek megfelelően alakult, némely testrészük a rákvöröstől a lila különböző árnyalatait vette fel. Sajnos komolyabb tapasztalatot nem tudtak felmutatni, mint, hogy a napsugárzás az nem az otthoni! Hallal nem sikerült találkozni nekik, radaron is nagyon keveset találtak. Főleg olyan helyeken volt fellelhető, a vélhetően fehérhal, ahol nagyobb visszaforgók mélyebb gödrei (15-20m-es vizek) langóinak lassabb vize megtartotta a halakat.

Ez több mint siralmas, na de nem baj, ez csak a második nap, és még van hátra egy csomó! Mi is vízre szálltunk Öregesen-kényelmesen. Az újonnan kialakult lefűződéseket, kiöntéseket kezdtük vizsgálni. Találtunk olyan mederalakulatot, egy gátszakadás után, ami az árterületen közel 5km hosszban kanyargott, 3-4m-es szakadt parttal, igazi ős dzsungel volt a rá jellemző. De halmozgás vagy arra utaló jel sehol. A gátakon átbukó surranókat is megvizslattuk balin reményében, de semmi!

Az est eljöttével átváltottunk a hagyományos partdobálós harizásra. A gyors víz miatt kénytelenek vagyunk lassítani a csorgást egy plusz súly vonszolásával. Ami persze jó párszor elakadt, így Dezsőre várt az hálás feladat, hogy kiszabadítsa. A bicepsze ha így haladunk a túránk végére olyan lesz mint Popey-nek a spenóttól! Vagy végelgyengülés határán utazik majd haza. Rögtön a napnyugta után volt egy kapásom, de sajnos nem akadt meg. Nem lehetett valami komoly gladiátor, akár még balinban is gondolkodhatunk. A vízen szinte semmi árulkodó jel nem volt, a halak nem mozogtak, nem fedték fel hollétüket. Így teltek az órák események nélkül. Aztán a semmiből megint volt egy beesőre egy rászívásom, de nagyon feszes volt a zsinórom, és mint szokott ilyenkor lenni nem bírta leszippantani. De oszt ezzel ennyi!

Éjfél felé összefutottunk Ricsiékkel, de náluk sem volt rózsásabb a helyzet. Ők a homokzátonyok nagyobb töréseit, meg zátonyokon lévő 1,5-2m-es vizeket vallatták. Igaz több halmozgást tapasztaltak a zátonyokon, (zátonyból jut elég a Pón, néha elég meglepő helyeken, akár a meder közepén) de kapásig nem jutottak el. Az estére feladtuk! Egy óra felé kijöttünk a kikötőbe. Majd holnap jobb lesz felkiáltással!

 

 

3 nap:

                Harcsák – Mátrai Pergetők 3-0! A tegnapi napon sajnos fojtattuk a rossz sorozatot, nem találkoztunk a harikkal! Mentségünkre legyen mondva a letett botosak sem remekelnek már napok óta. Hová vezet ez a világ? A kétkedések és kérdések csak napok óta tornyosulnak kisebb különítményünkben, de nem lennénk Mátraiak ha kedvünket szegné a sikertelenség! Mai nappal már az egész éjszakás pergetésre álunk át, na persze akinek lesz affinitása hozzá.

 

De azért minden nap több tapasztalattal rendelkezünk. Tegnap én találtam több lassúbb ráfolyású kövezést is ahol még lassítani sem kellett a csónakot és úgy tudtuk dobni a követ. Ricsiék ígéretesebb homokpadokat vallatták ahol viszonylagosan nagy volt a halmozgás. Egy számomra ismeretlen hidrológiai jelenséget sikerült felfedezni! Az egyik gátszakadás után kialakult közel 200ha-os sziget mögötti új ág amikor visszatér a Pó eredeti medrébe, olyan nagy mennyiségű vizet szállít, hogy eltéríti az anyafolyó folyását, mit, hogy eltéríti, teljesen átkényszeríti a túlpartra.

 

Hihetetlen energiák csapnak össze a két víztömeg összefolyásánál. Az este ennek az összefolyás, ráfolyás felőli oldalát dobáltuk, mivel igen nagy volt a fehérhal mozgás. Sajnos kevés sikerrel! Éjfél tájt a két csónak egy előre megbeszélt homokpadon találkozott, egy kis szalonna csurgatásra.

 

 

 

A homokpadon még egy trónust is találtunk, melynek nem igazán akart gazdája lenni, így elmaradt a Király avatás!

 

 

A nagy sütögetés közben arra lettünk figyelmesek, hogy a túlparton egy csónakból pergetnek csurogva. Ezek biztos Magyarok! – mivel mások nem igen pergetnek ezzel a stílussal a Pón. A kiáltásunkra Magyarul válaszoltak, de nem jöttek át szíves invitálásunkra egy kis koccintásra. Később a vak sötétben megtaláltuk Őket, és ahogy távolról beszédbe elegyedtünk egyből megismertek a hangom alapján, Tarsoly Misi és Csabai Pisti voltak a csónakban. Közel egy félórát csorogtunk együtt és megosztottuk a tapasztalatokat. Reméljük ettől nagyobb sikerre leszünk képesek. Egyébként mindenki jól van, a hangulat szuper! Szurkoljatok nekünk hátha az is segít!

 

4 nap:

                Harcsák – Mátrai Pergetők 4-0! Sajnos ez nem csak egy vicc, ha nem maga a valóság! Kezd több mint kellemetlen lenni a helyzet, az eredménytelenség kikezdi a jellemet! Da ránk ez nem vonatkozik, a haltalanság ellenére a csapatban kifogástalan kedélyállapottal bír. Mennek az ugratások, csesztetések, a hangulatunk kiváló! A mai napon egész éjszakás pecára készültünk, a körülmények erre sarkaltak bennünket, ugyan is holnapra esőt jósol a „bádogember”. Kora este kezdtük a pecát, a fényváltásra értünk ki a vízre. Egy nagy lefűződés visszaforgóját vallattuk lekötve, süllő és balin reményébe, „a remény hal meg utoljára” itt még az is meghalt rövididőn belül, nem fogtunk semmit!

 

Közben Ricsiék is megérkeztek és ők a csurgásos peccantást erőltették. Ha marosan mi is utánuk iramodtunk, a tegnapi napon kiszemelt lassúbb folyású kövezésen. Pó-ra jellemző surranó víz itt ezen a szakaszon ideális volt, még lassítani sem kellett magunkat. Rájött erre más is. A németek a partról keresztbe-kosba behúzgálták a szerelékeiket, de a szerencsétlenek ki sem világították a bójákat, így csináltunk egy kis nemzetközi konfliktust. Közel félórába tellett mire kibogoztuk a ruhaszárító kötél vastagságú madzagjaikat. Volt olyan szerelékük amit egy hajózási útvonalat jelző bójához rögzítettek, bent a folyó közepén. Nem normálisak! További konfliktusok elkerülése végett átmentünk egy másik lassúbb folyású részre az OGLIÓ folyó betorkollásához.

 

 

Ricsiék pedig lejjebb részeket vallattak, nagy kiöntésű homokzátonyokat, lefűződéseket. 11-óra körül hívott Tarsoly Misi sikerült nekik egy 205cm-es harit foglyul ejteni, mi négyen is megelégedtünk volna ennyivel. Na de meg van az adrenalin löket. Van itt hal! felkiáltással csináltuk tovább a dolgunkat. Éjfél tájig viszonylagosan nagy volt a halmozgás, de sajnos megúsztuk néhány kapás kezdeménnyel, oszt ennyi! Utána nagy csend, néhányszor fiatal lány sikolya hallatszott az ártéri erdőből – legalábbis Dezső véleménye szerint - persze köze sem erről volt szó, de egy időre megindította a képzeletünket. Váltottunk taktikát! Bementünk az Oglió folyóba és torkolatánál lévő nagy homokzátonyon kezdtük keresni a csefalókat. A halakat megtaláltuk melyek Dezső világító patronos megoldásának kevésbé örültek, és eszeveszett menekülésbe kezdtek. Kettő óra felé Dezső taktikát váltott és úgy gondolta, ágyból folytatja pergetést, elméleti felkészüléssel. Hamarosan Csomor is követte a példáját, így Ricsivel maradtunk kint külön-külön csónakkal.

 

 

Én maradtam az előbb említett homokzátonyon, és hallgatóztam! Vártam, hogy mikor kezdi hajtani az itt gyülekező csefalókat utazásunk célja a harcsa. Fényváltásig volt is kétszer tízperc amikor bekövetkezett a vámszedők aktivitása, de sajnos nem sikerült nekem vámot szedni belőlük. Reggelre igen-igen hideg kerekedett már majdnem a téli ruházatomat is magamra öltöttem. Ekkor jött Ricsi hívása, hogy talált egy szakaszt ahol sok a csefaló, és dőzsöl rajta a hari. Full gáz – és tízpercen belül már ott is voltam, - de lekéstem! Ricsi akasztott egy szebbecskét de sajnos fárasztás közben lemaradt. Erőltettük még a terepet, de csak a jóllakott harcsák ilyenkor szokásos felszíni forgását láthattuk, igazgatták a bendőjüket. Reggel hét órakor feladtam, később Ricsi is követet. Eltettük magunkat a szebb jövő reményében!

 

5 nap:

                Harcsák – Mátrai Pergetők 5-0! Késő délután ébredt a csapat, az előző esti fáradság még mindenkin látszott. Eredeti terveink alapján egy horgászboltot látogatunk meg, ahol nagy csodákat nem láttunk, de sikerült egy-két különlegességet foglyul ejtenünk. Olasz étteremben szerettünk volna kiadósan falatozgatni a helyi specialitásokból. De a tizedik felkutatása után fel kellett adnunk, mivel itt este hatóra után nyitnak csak ki az éttermek! Gyorsan bevásároltunk a helyi szupermarketben, mindenféle rákfélét a bőséges kínálatból, és ebből rittyentettünk gyors vacsorát!

 

Nyolc óra környékén szálltunk vízre. A csapatokat összekevertük, hátha ez megoldja a haltalanságunkat! Én Csomorral, Ricsi pedig Dezsővel hajózott ki a szebb reményű éjszakában bízva.

 

Mi felfelé motoroztunk az általam jól ismert, korábban már bizonyított harcsatanyák felé, Ricsiék pedig a bázisunk környékét vallatták. Fényváltásra értük el legfentebb elhelyezkedő kövezést, és innen kezdtük meg a lefelé a bázis irányába történő csorgást. Egy húsz perc sem telt el, „döcögő” kapásom volt, melyet egy kemény ráhúzás követett, az akasztás sem maradt el, de a de a partszéli vizek harcosa két fordulás után angolosan távozott! Volt ott minden a csónakban, nyomdafestéket nem tűrő dolog, így inkább nem is részletezem. Még egyszer rácsorogtunk helyre, de semmi. Folytattuk csorgásunkat a 25km-re lévő táborhely felé. Úgy félúton jártunk mikor Ricsi telefonált, hogy náluk nagyon eszik! Mikor rákérdeztem, hogy mi? A válasz ez volt: – „Dezső a szálláson lévő étkező asztalon” – ők már feladták.

 

 

Mi végig csurogtuk a teljes pályát, úgy egy óra után értünk a kikötőbe. Több érdemleges dolog sajnos nem történt velünk. Napközben a légnyomás 10hpa zuhant, estére lett is hatása. Több zivatar front átvonult a térségen, de szerencsére minket nem érintett. Ma jellemzően ilyen erősen emelkedik a légnyomás, estére kiderül mi lesz a hatása. Egyébként a letett botosak sem fognak semmit, szinte hihetetlen. Itt a környékünkön legalább 100 bottal horgásznak.

 

6. nap:

                Harcsák – Mátrai Pergetők 6-0,1! Csapatunk késő délután tért észhez az eddigi döbbenetben! Voltak akik a feladást fontolgatták, a haltalanságra hivatkozva. De hosszas töprengés után úgy döntöttünk, hogy lemegyünk balinozni! Persze nem csak mi éltük át ezeket a dilemákat, hanem a letett bottal horgászó Németek is.

 

 

Többen közülük már feladták, a heciendán sörözgetek, piknikeltek. Ricsiek távolabbi ruganyokhoz mentek „Ballinozni” Dezső bátyánk szavaival élve, mi pedig Gabival egy közeli lefűződés kifolyását vettük célba. Az első dobásomra akasztottam egy harcsa pundrát, melyet a legnagyobb megdöbbenésünkre nem tudtunk beazonosítani. Ilyen harcsafélét még életemben nem fogtam, pedig már elég sok krumplikapálást megéltem, meg a világ számtalan helyén megfordulta horgászbottal a kezembe!

 

Hasonlított mindenre csak mi általunk áhított szürkeharcsára nem. A mostani írásom előtt tudtam csak az internetről beazonosítani: PETTYES HARCSA (Észak Amerikában honos, Európába csak tógazdaságokban tenyésztik)

 

 

Nem volt felhőtlen az örömöm! Tovább vallattuk a kifolyás visszaforgóját, és még sikerült két szép balint becsapnunk. Sok kapás ellenére kevés akadásunk volt, valamint egy negyedóra leforgása alatt a halak velünk való kapcsolat felvételt felmondták, és megszakítottak minden kontaktust, magyarul: leléptek!

 

Tovább álltunk – Ricsi-ék ruganyait kezdtük vallatni, közben Dezsőbá kikormányzott egy jobbacska balint, majd később Ricsi is. Irány tábor!

 

 

A megmaradt kajáinkból kiadósan bevacsoráztunk, és újból vízre szálltunk. A németek hangulata a táborhelyen közben elérte az est csúcspontját, volt aki a járás kezdte el gyakorolni újra, voltak akiknek a beszéd okozott gondot, véleményem szerintnem csak a légnyomás emelkedése játszhatott ebben szerepet, hanem elég komolyra duzzadt sörös doboz hegy beltartalma is közreműködött.

 

 

Este újra vízre szálltunk. Hoztuk az eddigi egyenletes teljesítményt! Talán nem is meglepő, nem fogtunk semmit! Szerintem a harik oly mértékben utálhatnak minket, hogy még megmutatni sem hajlandóak magukat. A vízen teljes volt a síri csend, néha az erdőből törte meg a csendet a „fiatal lányok sikolya”, ahogy mi neveztük a baglyok hangjait. Sokat csurogtunk a semmiben, gyönyörködtünk az éjszaka sziluettjeibe, el kell ismerni, gyönyörű és egyben nagyon változatos ez a víz! Egy óra magasságában eltettük mi is magunkat, az utolsó nap kihívásainak. Erről már csak majd hazaérkezésünk után tudok beszámolni. Meg hát szeretnék egy összegzést is az egész hetes horgászatunkról, a csapat egyes tagjainak a véleményével.

 

7. nap:

                Harcsák – Mátrai Pergetők 7-0! Kicsit megkönnyebbülten már itthonról írom ezeket a sorokat. A megkönnyebbülés a szerencsés hazaérkezésünknek köszönhető, de egyáltalán nem könnyű visszagondolni a hét kudarcára. Na de ne kezdjük ezzel! Tegnapi napon mint a vert hadsereg úgy ébredt csapatunk. Az arcokra minden rávolt írva. Ricsi nem nyugodott bele a sikertelenségbe és kora délelőtt ki ment a vízre, a lehetetlennel viaskodva halat fogni.

 

Mi hárman a mélabúba temetkezve a szálláson maradtunk, mindennel foglalkoztunk csak eltereljük a figyelmünket a horgászatról. Közben Csomor Gabi meggondolta magát és Ő is a vízre szállt egy kis balinozás reményében. Nem telt el félóra, már vissza is érkezett, két fogott balin hírével meg egy kettétört bottal.

 

 

A nagy balinja akadót fogott, egy örvényekkel akadókkal tarkított kifolyásnál, ahol a csónakkal való átjutás sem gond mentes, nem még, hogy itt egyedül manőverezzen az ember fia egy leakadt hallal. Előre leírt forgatókönyv szerint zajlottak az események, vagy a horgász, vagy a bot? Szerencsére a bot! Kora délután megérkezett Ricsi, sajnos az előző napokhoz hasonló eredménnyel. Pedig ha valaki, Ő megérdemelte volna a sikert, közölünk Ricsi tette meg a legtöbbet a halért! Délután a családi ajándékok bevásárlásával foglalatoskodtunk, majd egy kiadós grill vacsorával búcsúztattuk a heciendát.

 

 

Mindenkiben megmozdult a kisördög, kimenjünk a hosszú út előtt egy pecára, vagy inkább a bepakolással bajlódjunk. Én bepakolás és a korai lefekvés mellett döntöttem, megmondom őszintén ezen az estén aludtam a legrosszabbul, biztosan a harcsák szelleme bolygatta a fantáziám. Ricsi mindent egy lapra feltéve egyedül ment ki, úgy készülve, hogy akár reggelig is kint marad, de megfogja a nagy bajuszút. Gábor és meglepetésre Dezső is úgy döntött egy balinozással búcsúzik a Pó-tol! Ők ketten fényváltás előtt visszajöttek pár balintrófeával! Ricsi ki tudja mikor, talán hajnalban tért nyugovóra.

 

 

Csak reggel tudtam meg, hogy harcsák istene nem volt kegyes hozzá ezen az éjszakán sem. Mit mondhatnék ilyenkor, ezt éltem át hat napon keresztül a többiekkel én is! Nem akarok nagy szavakkal búcsúzni a Pó-tól, várok egy kicsit és párnap múlva ha leülepedtek a tapasztalatok, ígérem megírom azt. Egyébként reggel nyolckor indultunk haza 950km, tíz óra alatt haza lehet érni könnyedén.