Ön itt van: www.pergess.huPergető írásokCsapatpergető 2016

regisztráció

Versenynaptár

December 2018
H K Sz Cs P Szo V
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Hőtérkép

  • Tiszaroff 2013

    Varosikikoto 23.08.2013 12:01
    Ismét profi volt a szervezés, nagyon kitettek magukért a roffiak is! Köszönjük szépen!
     
  • Csónakos Páros Pergető Világbajnokság 2012

    Insulator 08.11.2012 05:43
    Na ez ismét egy jó beszámoló !! Még mindig GRAT a résztvevőknek. Sajna ez a pénztelen világ ezt hozza.
     
  • Pergető OB. V. forduló, Tiszafüred

    Insulator 30.10.2012 07:42
    Grat a helyezetteknek ! és valami hasonló beszámolót kellene írni minden versenyről :-)))

Csapatpergető 2016

Olvasóink értékelése:  / 103
ElégtelenKitűnő 

Anya hol vagy?

 

 I. kep

 

Az elmúlt versenyszezonra visszatekintve, két olyan versenyen is volt szerencsém részt venni, ahol nem egy versenyzőként a sok közül, hanem nőként állhattam/állhattunk helyt az igencsak népes mezőnyben. Április végére hirdette meg Kalacsi Jani az immár VII. Női parti pergető kupát Tápiószentmártonban, amit idén sem hagyhattam ki.

Évről évre sok jó ismerőssel találkozunk itt, a hangulat pedig Janinak köszönhetően mindig nagyszerű. Az időjárás viszont nem volt kegyes hozzánk, még reggel száraz időben foglalhattuk el a nekünk tetsző helyeket a tó körül, de később sajnos eleredt az eső, nagy szél kÍséretében. Minden tiszteletem a lányoké, asszonyoké, többségük végig kitartott az igen hideg, viharos időjárás ellenére is, férfi kÍsérőik többsége saját bevallásuk szerint már rég a sátorban melegedett volna egy pohárka pálinka társaságában.

III. kep

 

Sajnos a csukák sem voltak étvágyuknál, hiába szűrték a vizet az utolsó percig a versenyzők körforgókkal, kanalakkal, gumihalakkal és a különböző vertikális csalikkal. Mivel a verseny alatt szabadon választhattunk és váltogathattunk helyet, „régi motorosként” páran bejártuk a már jól bevált, Ígéretes haltartó helyeket, de hiába volt minden, a rutinosabb versenyzők közül kevesen jártak szerencsével.Barátnőmmel és állandó versenytársammal Takácsné Ildivel /aki nem mellesleg finomszerelékes és pergető versenyeken is többször állt már dobogón/ bár megváltásként éltük meg a dudaszót, mégis szomorúan vettük tudomásul, hogy idén sem sikerült. Jakab Orsi barátnőnk, aki idén indult először ezen a versenyen, egyből közölte is, hogy ő ugyan nem jön jövőre, de meggyőztük, hogy ez a fogási statisztika ellenére mindig egy jó buli és legalább még egy versennyel több, ahol együtt lehetünk.

II. kep

 

Ha a beÍgért jó idő a meteorológusoknak nem is jött be, jani jóslata annál inkább, miszerint ezen a tavon mindig az a nyertes, aki akkor versenyzik a Tőzeges tavon először. Ez most sem volt másképp. Közelről nézhettem végig, ahogy Klakla Mária - aki szintén most indult itt először - a kedvenc „sarkomban”, két szép csukát is szákolt, ami elég is volt az első helyhez.

A következő megmérettetés, ahol ismét nőként bizonyÍthattunk, az a csapatpergető verseny volt Szécsényben, amit szintén Jani rendezett és amit minden évben nagyon várok. Volt szerencsém már Jani női csapatában, a Kalapeca Woman team tagjaként is indulni, a legelső versenyen pedig még a Mátrai pergetők csapatát erősÍthettem.

IV. kep

 

Idén úgy döntöttem, hogy saját női csapattal rukkolok elő és sikerült egy nagyon ügyes pergető csapatot összeállÍtani. Bár a csapatok 6 fősek lehettek, velem együtt, - mint csapatkapitánnyal – heten lettek a Vad Libák, mivel időközben anyai teendőim miatt mégsem tudtam vállalni az indulást. Lelkes csapatom tagjai a már fentebb emlÍtett Ildi, a Rapala versenyeken már többször dobogós Jakab Orsi és Weidelné Judit, Máthéné Juli, aki szintén tapasztalt versenyhorgász és végül, de nem utolsó sorban a Turi lányok, Évi és Niki, akikkel Jani versenyein már sokszor találkozhattunk. A lányok már előző nap megérkeztek és próbálták feltérképezni a vizet, Judit kezdésnek fogott is egy szép balint, ami igen Ígéretesnek tűnt és másoktól is azt az információt kaptuk, hogy a korábbi évektől eltérően hanyagolni kell a csukát és balinozni kell. Az információcsere és felkészülés végül hajnalig tartott, egy jó hangulatú táncos mulatság keretében. Másnap már korán reggel tikkasztó meleg volt, a csapatokra nehéz órák vártak a sűrű „dzsungelben” a csatorna parton gyalogolva vagy éppen az árnyék nélküli tavak partján állva. Ahogy mindenki, úgy mi is felosztottuk a lányokkal a pályát, volt akinek a csatorna jutott, többségük viszont a két tavat vallatta. Mivel nagyon bÍztunk a balinban, Judit bevállalta, hogy nem mozdul el a nagy tóról és végig a vÍz tetejét „húzza”, ő a csónakos versenyeken is hÍres arról, hogy órákig képes kitartóan dobálni egyetlen balinkapásért. Az első halat Juli fogta egy szép sügér személyében, ennek ellenére – mint utólag kiderült – nem sok értelme volt a sügerezésnek, alig néhány darab esett el belőlük. Több óra eltelt már, de még mindig sokan voltak hal nélkül, az egyre növekvő hőség pedig még jobban elkedvetlenÍtette a versenyzőket, egy idő után már egyre többen horgásztak a vÍzben állva. Kisfiammal sétálgatva próbáltam kicsit kémkedni a lányok javára, a verseny második felében egyre többször láttuk a mérlegelőket a csatorna felé igyekezni, sorra kezdték el fogni a kisebb-nagyobb csukákat. Bár azonnal jelentettem a lányoknak, hogy érdemes lassan otthagyni a tavat, sajnos már kevés idő volt hátra, hiába próbálták még meg páran a csatornát, már nem sikerült csukát szákolniuk. Közben Ildi a nagy tavon az egyik kedvenc csukás csalinkkal, a Spinnerbait-tel termetes balint akasztott, Így végül két hallal sikerült zárnunk a versenyt. Az eredményhirdetést azért izgatottan vártam, hiszen Mátrai pergetőként a fiúknak is nagyon drukkoltam, akik egy igen szoros mezőnyben végül a 2. helyen végeztek. És bár általában ki szoktuk kérni magunknak a versenyeken, hogy gyengébb, ügyetlenebb nőként kezeljenek minket, ezen a két versenyen büszkék voltunk rá, hogy „libák” vagyunk.

 

V. kep