ŐNöZŐ hétvége

Olvasóink értékelése:  / 4

Őnöző hétvége

Aki a Duna partján nő fel, biztosan tudja mit jelent a balin rablás. Messze a víztől is kimondva, vagy leírva a szavakat mindig bele borzongok és belül egy kicsit átélem a víz, a balinok közelségét. Mindig lázba hoz, amikor látom, hogy a balin a bravúros villámgyors mozgásával a víz felszínére vetve magát űzi a küszöket. Horgászataim java részének célhala a balin. Nagyon élvezetes időtöltés a balinozás, mert a horgásznak többnyire szinte folyamatos kontaktusa van a halakkal, mivel azok rablásaikkal gyakran mutatják magukat. Ez persze folyamatos izgalomba tartja a horgászt, még akkor is ha nem sikerül becsapni a halakat a csalival. Előfordul, hogy a percenként bekövetkező rablások ellenére sem akad hal a horogra.

És ennek az ellenkezője sem ritka dolog. Így történt ez az elmúlt hétvégén is, amikor barátommal szombat reggel kihajóztunk a kalocsai kompkikötőből. A szél meglehetősen erős volt. Mondtam is Attilának: az egyetlen szerencsénk ezzel a nappal, hogy a szél északi irányból fúj. Ha déli lenne, mehetnénk haza. Déli szélben ezen a szakaszon akkorák a hullámok, hogy az 50 cm oldalfalú dunai csónakba is bejut néha egy kis víz.

Sajnos a szél annak okán volt erős, hogy éppen egy hidegfront utáni időt fogtunk ki. Nem is számítottunk különösebb nagy fogásra.

A kiszemelt terep egy víz alatti kőszórás alsó oldalán visszaforgó vízterület volt.

Megérkezve a tett színhelyére a reggeli időpont ellenére sem láttunk balin rablást. Ennek ellenére a második dobásnál már megéreztem a balinok jelenlétét, a rugalmas bot nyelén. Megütötte, mondtam Attilának. A bb crank hasi horgát egy korábbi horgászat alkalmával eltávolítottam. Most a balinozáshoz jó lett volna, de lusta voltam visszatenni. A hátsó horog nem akadt meg, így ez a balin megúszta a kalandot. Néhány dobást követően azonban rajta vesztett.

Ugyan a találkozás biztosan megviselte kicsit az „Ön érzetét”, a kíméletes horogszabadítás és fotózás után gyorsan mehetett az útjára. A fotókon is látszik általában nem használok merítőszákot. A halat a horogszabadítás idejére nem emelem be a csónakba, hanem a vízben, vagy kissé a víz fölött tartom. A szabadítást követően egy rövid fotózás erejéig kiemelem a vízből és a fotót követően már mehet is. Ha netán úgy adódik, hogy a hal kicsit virgonc és meglép, akkor elmarad a fotózás. A lényeg, hogy figyeljünk rá, hogy az esetleges ficánkolást követően ne a ladikba, hanem a vízbe essen, így nem lesz baja. Fotót majd csinálunk róla legközelebb. „Legközelebb” pedig, addig biztosan mindig lesz, amíg visszaengedjük a halakat.

Az első példányt követték a többiek is.

A nap érdekessége, hogy a kevés rablás és a kellemetlen szeles idő ellenére szépen fogtunk halakat, méghozzá a nagyjából. Az átlagos méret 55-65 cm volt. A kicsik biztosan elbújtak a hidegfront elöl. Soha rosszabbat.

Napközben találkoztunk mostanában ritkán látott szárnyasokkal is: Vöcsök II és Vöcsök III suhantak el a Duna közepén. Másnap Sólyom II is el vitorlázott mellettünk. Aki nem találkozott volna még velük: nagyon jámbor hullámokat keltenek, mert szinte nincs is merülésük a nagy sebesség mellett.

Köszönet a balinoknak a szép hétvégéért!

VargaG

• < Előző
• Következő >