Ön itt van: www.pergess.huPergető írásokNyugdíjas Gumizás

regisztráció

Versenynaptár

Július 2017
H K Sz Cs P Szo V
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Hőtérkép

  • Tiszaroff 2013

    Varosikikoto 23.08.2013 12:01
    Ismét profi volt a szervezés, nagyon kitettek magukért a roffiak is! Köszönjük szépen!
     
  • Csónakos Páros Pergető Világbajnokság 2012

    Insulator 08.11.2012 05:43
    Na ez ismét egy jó beszámoló !! Még mindig GRAT a résztvevőknek. Sajna ez a pénztelen világ ezt hozza.
     
  • Pergető OB. V. forduló, Tiszafüred

    Insulator 30.10.2012 07:42
    Grat a helyezetteknek ! és valami hasonló beszámolót kellene írni minden versenyről :-)))

Nyugdíjas Gumizás

Olvasóink értékelése:  / 5
ElégtelenKitűnő 

Nyugdíjas gumizás?

Nem készülök az idő előtti pihenő éveim kivételére, de sokszor megfordult már a fejemben a gondolat, hogy, hogyan fogom remegő kezekkel és állóképességem hanyatlásával kedvenc horgászmódszeremet, a pergetést hatvanon túl művelni. Talán korai a gondolat, mert remélem, van előttem még jó pár téli süllőszezon odáig. De hát el is kell odáig jutni, meg–meg is kell élni azt a kort, a mai rohanó világunkban. A minap megtaláltam (megmutatták) azt a pergető módszert, ami elvezet a hatvanon túli pergetők világába!

Több éves pergető versenytapasztalattal a hátam mögött, talán elmondható rólam, hogy mindig az újítások, új módszerek, új csalik híve vagyok. Nagyon sokat kísérletezek jómagam is, és szerencsére az egyesületünkben is sokan nyitott szemmel járnak-kelnek a nagyvilágban. Minden új módszer vagy csali egy új reményt ad, túljárni a ragadozók sokszor kifürkészhetetlen ösztönein. Így esett meg velem a közeli napokban, hogy versenyzőtársam Lehel Iván telefonon érdeklődött tőlem, hogy a hétvégén mit alkottam a Tisza-tavon. Sajnos nem volt igazán miről beszámolnom, mivel a sok kis csuka megfogásán, valamint a pazar jó időn kívül nem sok minden történt velem. De éreztem rajta, váratlan hívását nem csak az illemnek köszönhetem. Annyira már ismerem! Ilyenkor szeretne felcsigázni valami új csali szerzeménnyel vagy rendkívüli fogással. Hát elkezdtem faggatni az Ő hétvégi eredményeiről. A süllők mennyisége, amit fogott, az is megérne egy misét. Igazán a különleges pergető módszer csigázott fel, mellyel ilyen eredményes volt. Nagyon sokan élnek az országban olyanok, akik névtelenül űzik igen magas szinten ezt a sportot. Sokszor találkozik egyes vizeken ezekkel a sporikkal az emberfia, de sokuk a titkot, szinte a sírba viszik. Pedig mennyit tudnánk mi versenyzők tőlük tanulni! A tapasztalat, a tudás, a speciális technika a kisujjukban van. De féltve őrzik a kemény munkával begyűjtött és tökéletesített igen eredményes módszereiket. Ivánnak sikerült egy magányos farkastól információkat begyűjteni a gumis pergetés kapcsán. A szavaiból ítélve brutális a felismerés, mely kikristályosodott előtte. Mit volt tenni, engem is igen felcsigázott a beszámolója. Meg is beszéltünk egy tiszai gumis pergetést, ahol megmutatja nekem is a tutit. A technika annyira egyszerű, mint a gépészek nyelvén a faék! Csak hát mi soha nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, pedig a kellékek már évek óta ott lapulnak a szerelékes dobozainkban. Kell hozzá egy igen nagytömegű jig fej, 20-30g körüli. Eddigiekben is használtunk ilyeneket, csak hát nem így. Én ilyen nagy tömegű súlyokat a Tiszán csak akkor használok, amikor a folyó sodrása olyan gyors, hogy kisebb súlyokkal már nem tudom letenni a kidobott csalit. Nem is szeretem azt a fajta horgászatot, nagyon ritkán eredményes, inkább törekedtem mindig a minél kisebb tömegű jigek használatára. Az volt számomra tökéletes, ha 10g alatti fejekkel horgászhattam a Tiszán. A technika fejlődésével már a zsinór vastagságot is lecsökkentettük egészen 0,04mm-ig, hogy minél kisebb fejeket tudjunk használni. Így a zsinórnak a vízzel szemben kifejtett ellenállása nagyon kicsi, és csökkenthettük a fejeket. Ebben bíztunk! Kis fej, kis csali, minél lágyabb mozgás, szinte már érzékelhetetlen fenékre érés. A botokat is feláldoztuk az oltáron, előkerültek az UL botok, 0,2-4g dobósúlyban. Persze az eredményességünk nőtt, de sok volt a bosszúság, beszakadás, gubanc, mert ilyen vékony fonottak nehezen viselik a csomót. stb. De nem bántuk, mert hittünk benne! És jött a derült égből villámcsapás. Hozzál nagy fejeket, 20g felettieket!- oktatott ki Iván. Nem akartam hinni a fülemnek! Hiszen nincsen áradás, nem gyors a víz, a vízmélység ahol horgászni fogunk 10m, hát mi indokolja az ilyen mértékű túlsúlyozást? „Ne törődj vele - mondta sejtelmesen- ja és a botot is nyugodtan méretezd a jig tömegéhez!” Ebből mi lesz? De hallgattam a társamra. Eljött a nagy nap. Már izgatottan toporogtam a kikötőben, amikor Iván a vízen megérkezett a csónakjával. Előtte fél órát horgászott, de már fogott egy süllőt meg volt több kapása is. Első kérdésem az volt hozzá, hogy ugyan mit csináljak ezekkel a nagy fejekkel ezen a lassú beállt vízen? A válasz mereven egyszerű volt: - Hát kösd fel, és tegyél rá egy 8-10 cm-es zöld twistert! Mivel neki is ilyen szerelék volt a készségén, hát nem haboztam. Először egy kis radaroktatást kaptam tőle, az új halradarjáról. Megmutatta, hogy mit kell keresnünk. Nem volt nehéz dolgunk, a fehérhalak már jó vastagon össze voltak állva a folyó bizonyos helyein. Az összeállt halrajok alatt kellett horgásznunk. Régebben is sejtettem, hogy a ragadozók a fehérhal rajok alatt tanyázhatnak. Sokszor próbálkoztam is a megfogásukkal, csak a nagy tömegű fehérhal alá bejuttatni a csalit szinte lehetetlen. Sok a külső akadás, és egyszerűen érzékelhetetlen a kapás. A halak beleúsznak a damilunkba, teljes szenvedés. Nem beszélve arról, hogy a keszegcsapatok környékén ott ólálkodnak a balinkák, és mindent elkapnak, amit tápláléknak vélnek. A megtalált halraj felett megálltunk a csónakkal, és a víz sodrásával együtt mozogtunk a csapattal. Iván lengette a csónak mellett a csaliját a brutális jig fejjel. Nem is kell eldobni? - jött az első bugyuta kérdésem. Nem! Ez vertikális gumizás. De akkor elég lenne az 5-10g-os fej is? Igen, de nem fognál vele semmit! - jelentette ki igen határozottan Iván. Amúgy is igen kispórolt testalkatú legény, így gondoltam nem ellenkezek vele, tettem amit mondott. A 20g-os jigem úgy ért a fenékre, hogy szerintem a fenéken lakó férgek agyrázkódást kaptak. Na és most mit csináljak? Jött a következő kérdésem. Emelgesd el a talajtól úgy 20-30cm-re, ráfogsz érezni az ütemre, mondta nyugodtan. Én nem bíztam ennyire magamban! De láss csodát, a harmadik negyedik taktusban, egy kicsit leragadt a csalim. Tétova bevágás és már telefonált is a zsinór végén valaki. És egy süllőgyerek volt az. Közben Ivánnak a twisterét megfosztotta valaki a farkától. És nyugodtan mondhatom, ez így ment egész nap. Nagyon sok kapás, sok farok nélküli twister, és sok megfogott hal jellemezte az egész napunkat. A módszer működött, de még mennyire, el sem tudom mondani! A lényeg a vertikális pecában volt. Több csónak is elkezdte vallatni a pályát, látva az eredményességünket, de ők kidobálták a csalijukat a szokásos technikának megfelelően. Hát nem igazán láttam halat fogni őket. Figyelni kellett a halrajokat, mert ahol nem volt összeállva a keszeg, ott nem tudtunk fogni, de a rajok alatt szinte menetrendszerűen megjött a kapás. A pálya egyébként elég akadós volt, de mivel vertikálisan horgásztunk, szinte elenyészően akadtunk el. Ha egy kicsit lemaradt a csali a csónak mögött, akkor egyből akadt és ez meglepő volt. Törekedni kellett a függőleges csali-vezetéshez. A nagy össztömegű fejek átfúrták magukat a keszegeken, és csak ezzel lehetett tartani a függőleges vezetést. Hogy a süllők mit érzékelhettek ebből, nem tudom, de előszeretettel támadták mind a fenékre leérkező csalit, mind a lefelé hullót. Emelésben nagyon ritka volt a kapás. Néha a csali lefelé mozgását egy kicsit tompítani kellett a nagy fejek miatt, tehát be kellett lassítani a visszaesést. A madzag ennél a módszernél szerintem teljesen mindegy hogy milyen vastag, egy biztos: csak a fonott a jó. A bot meg ki-ki habitusa szerint. Láttam a helyszínen, hogy voltak akik dropshot bottal csinálták, mások igen érzékeny pergető botokkal, én egy gerincesebb 45g dobósúlyú botot használtam. Itt nem kellett szétszaggatnunk magunkat, ültünk nyugodtan a székünkben, és a késői őszi napos időben, csak lógattunk-lógattunk, mint ahogy a nyugdíjasok szokták. Hát ez lenne az én nyugdíjas jövőképem. De jó is lenne! Ha bárkinek van tapasztalata ezzel a módszerrel kapcsolatban, kérem, ossza meg velünk! Ha már kipróbáltad és neked is működött, arra is kíváncsiak vagyunk.