Ön itt van: www.pergess.huVersenybeszámolókCsónakos Páros Pergető Világbajnokság

regisztráció

Versenynaptár

December 2019
H K Sz Cs P Szo V
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Hőtérkép

  • Tiszaroff 2013

    Varosikikoto 23.08.2013 12:01
    Ismét profi volt a szervezés, nagyon kitettek magukért a roffiak is! Köszönjük szépen!
     
  • Csónakos Páros Pergető Világbajnokság 2012

    Insulator 08.11.2012 05:43
    Na ez ismét egy jó beszámoló !! Még mindig GRAT a résztvevőknek. Sajna ez a pénztelen világ ezt hozza.
     
  • Pergető OB. V. forduló, Tiszafüred

    Insulator 30.10.2012 07:42
    Grat a helyezetteknek ! és valami hasonló beszámolót kellene írni minden versenyről :-)))

Csónakos Páros Pergető Világbajnokság

Olvasóink értékelése:  / 1
ElégtelenKitűnő 

Olaszország, Boretto, Pó folyó!

Szerintem minden sportot kedvelő és gyakorló honfitársamnak a titkolt vágya, hogy egyszer az életében a nagy megmérettetésen versenyzőként részt tudjon venni. Számunkra a 2011-es évben ez a nagy lehetőség megadatott. Mi képviselhettük Magyarországot a Nemzetek Horgász Világjátékán, ami talán egy kicsit hasonlít az „Olimpiához” mivel ezt is négyévente rendezik meg.

A magyar pergető válogatottat Péli Zoltán és Szegedi György, valamint Kállai Péter és Dávid Ferenc párosok alkották. A csapat felkérését elfogadva, csapatvezetőként és a válogatottat tolmácsként segítve Pankotai Gellért utazott velünk a Világjátékokra. A hazai felkészülésünkről a kedves olvasó már az előző írásaimban olvashatott, és ami tudatosan kimaradt belőlük, az a Pó folyón eltöltött edzések. Így utólag helyesen tettem, hogy nem írtam meg az edzéseredményeinket, ugyanis a VB-n szinte így is mindent tudtak rólunk, na de ne haladjunk ennyire előre. Pó folyó Tesztelés: Úgy döntöttünk, hogy a két páros két különböző időpontban fog leutazni és tesztelni a verseny helyszínét. Viszünk magunkkal segítőket, kik esetenként egy-egy pergető módszer prominens képviselői hazánkban. A mi csapatunk Virág Balázzsal és Szappanos Zoltánnal kiegészülve utazott a helyszínre július közepén. A helyszínen nem a legjobb hírek fogadtak bennünket, ugyanis egy kisebb áradás utáni igen erőteljes apadásban kellett horgásznunk. Na de ez is lehet a tesztelés része. Sajnos naponta 50-100 km-t kellett motoroznunk, mivel a vadkempingezést nem vállaltuk be a folyó hektikussága miatt. Nem akarom a tesztekkel az időt húzni, így inkább megpróbálom a levont következtetéseket összegezni. Az itthoni felkészülésünkben a balinra, valamint a süllőre helyeztük a hangsúlyt és ezt a szálat vittük tovább a Pón is. A közel egyhetes horgászat alatt süllővel nem találkoztunk, egy kapással letudhattuk ezt a halat. A balint nagyon kis méretben tudtuk megfogni, de egyes helyeken biztosan lehetett számítani a kapására, a használható, fogós csalik körét letudtuk szűkíteni 4-6 típusra. De ott motoszkált a fejemben, hogy hova lehettek a sokak által jelzett hatalmas balinok, süllők. Demoklész kardja lebegett a fejem felett mikor rájuk gondoltam, ugyan mit hibázunk, vagy mit nem csinálunk jól, hogy nem tudjuk megfogni ezeket a halakat. Mert, hogy ott vannak, azt tudtuk, a sok magyar pergető tapasztalatai alapján, kik lejárnak a Póra. Az áradás miatt a halak kiszorultak a kövezésekhez, a csónakkal csorogva el lehetett csípni egy-egy balint. Ami egy kicsit zavaró volt, hogy szinte minden nap fogtunk egy-két harcsát a balinozás közben. Harikkal szemben sok esélyünk nem volt a balinozós felszerelésekkel, de azért akadtak 15-20 perces egyenlőtlen küzdelmek. A kövezések mederfelőli törését woblerrel kopogtatva szintén tudtunk harcsát akasztani minden nap. Harcsa lenne a versenyhal? Ez nagyon bizarr, gyorsan el is hessegettük, de mint bónuszhal a versenyen, tudtuk, számítani kell vele. A kövezések végén levő visszaforgókban a Virág B. által megtalált felszíni csalikkal szintén jól tudtuk fogni a balinokat, de a méret az nagyon aggasztott. Másfél kilósnál nagyobbat nem fogtunk, de a zöme az 50 dkg körül mozgott. Az első tesztek alapján a balin maradt a versenyhal, és bónuszként a beeső harcsa, de erre külön nem készültünk. Szappanos Z. szinte az egész pályát leradarozta és igazán érdemleges haltartó helyet, melyet a radarral ki lehetett szűrni, nagyon keveset talált, ezt is kilőttük. A második tesztelésre augusztus elején a verseny előtt két héttel került sor. Péli Zoliék szintén segítőkkel érkeztek, Fürtös Attilával valamint Pankotai Gellérttel, aki a későbbiek folyamán, a versenyen is a csapat segítségére volt. Ők már a mi tapasztalataink alapján tesztelték a folyót. Nekik közel kettő méterrel alacsonyabb vízszintjük volt, mint a mi időszakunkban. Harcsát csak egyet sikerült fogniuk, így ezt a halat, mint versenyhal a csapat teljesen elvetette. A balinokat Ők is menetrendszerűen meg tudták fogni, csak nem azokon a helyeken ahol mi. A visszaforgókban nem találtak csak nagyon nehezen megfogható egyedeket. A kövezések viszont jól működtek, és találtak egy igen fogós csalit, a kis duci BB CRENK-ot . A süllőt ők sem tudták megfogni, vagy inkább nem találkoztak velük. A tesztelések alapján leszűrt tapasztalatok a balin irányába billentették a mérleget, mert ezt nagy biztonsággal meg tudtuk fogni. Persze számítottunk a harcsára is, de eldöntöttük, hogy külön nem horgászunk rá, persze ha a verseny előtti két edzésnapon mást nem tapasztalunk.

A D-nap (VB beszámoló): Utazásunkról csak annyit, hogy menet közben,- mint később kiderült- megcsípett egy bogár, és ez számomra azt jelentette, hogy az edzéseken igen magas lázzal küzdöttem, a versenyen pedig olyan dagadt jobb lábbal, hogy a feketepiacon biztosan el lehetett volna adni medvetalpként. Sikeresen megérkeztünk a helyszínre, és az első meglepetések itt értek. A kikötőben nem tehettük vízre a Zoliék által hozott csónakot, csak az edzésnap reggelén. A vízre nem mehetett ki versenyző vagy csapattag. Letiltották az egész 50km-es folyószakaszt, mely a verseny helyszínéül volt kijelölve. Minket ez igen hátrányosan érintett, mivel a mi csónakunk csak vízen tudott feljönni az 50km-re lévő kikötőből. Annyiban segítettek az olaszok, hogy a Péli Z.-ék csónakját leemelték a futóról, és így másnap (vasárnap) futóval le tudtunk menni a mi csónakunkért, na de ez két daruzási költség. Szállásunkat az este folyamán elfoglaltuk,mely teljesen pazar volt egy háromcsillagos hotelben. Vasárnap a regisztrációt megejtettük, a többiek pedig lementek a csónakunkért. Én sajnos nem tudtam velük tartani a magas lázam miatt, ezért a szállodában maradtam. A többiek nem voltak restek és a kikötő környékén, ahonnan a csónakot elhozták, horgásztak egy pár órát. Ez a szakasz már kiesett a versenypálya területétől úgy 25km-re. A tapasztalatok alapján minden működött, az elképzelt taktika ez alatt a pár óra alatt is igen eredményesnek bizonyult. Így másnap (hétfőn) a hivatalos edzésre nagy önbizalommal érkeztünk. A csapatvezetői eligazításon még minden szabályt az eredeti kiírás szerint hirdettek meg. Mi a szektorozásra készülve két területre osztottuk fel a pályát. Borettótól folyásnak felfelé lévő szakaszra, mely 15km hosszú volt- ezt a későbbiek folyamán felső szakasznak említek-, és a Borettótól folyásnak lefelé eső mintegy 35km-es szakaszt, az alsó szakasznak fogom hívni. Mi Petivel a felső szakaszt teszteltük, mivel ezen a szakaszon egyáltalán nem jártunk, és szerettük volna megismerni. Péliék az alsó szakaszra mentek, társult hozzájuk Pankotai G. is. A felső szakaszon nagyon kevés csapat edzett, 4-5 csónakot lehetett látni. Vélhetően mindenki ezt a szakaszt ítélte meg a haltalanabbnak, legalábbis a nagyhalazóknak (harcsa, süllő) kevésbé volt ideális. Mi sem dúskáltunk a halakban, de találtunk két szakaszt, ahol több kapásunk is volt és 5kg-nyi halat sikerült zsákmányolni. Az alsó szakasz nagyobb népszerűségnek örvendett, a legtöbb csapat ott edzett. Az olasz válogatott le-föl járkált a területen, szerintem figyelte a többi csapat ténykedését, nagyon nem is horgásztak. A csalikból csak azokat használtuk, amiket a teszteléseken kiválasztottunk. Gyorsan kiderült, hogy a mélyre törők, valamint a teljesen felszínen jövők nem működnek hatékonyan. A másik csapat az alsó szakaszon arányaiban hasonló mennyiséget fogott, de ők csak két csali típust használtak BB CRENK-et és az ASP 15g-ost, minden haluk ezekre jött. Több szakaszon is találtak halat. Az este folyamán átbeszéltük mindezt és úgy döntöttünk, hogy a következő napon párokat cserélünk, és úgy horgásszuk végig az edzést. Így jobban át lehet adni a tapasztalatokat. Ez nagyon jó döntés volt! Tudtuk ötvözni a két csapat tapasztalatait és ebből - mint az később kiderült- igen eredményes horgászat valósult meg. Az első edzésnap végén összehívtak egy rendkívüli kapitányi értekezletet, és elindult a vesszőfutás a szabályokkal. Nem említek meg minden változást, mert egyszerűen nem is tudtuk észbe tartani. Eltörölték a szektorokat, nekünk ez nem volt jó hír, mivel a felső részt egészen eredményesen meg tudtuk horgászni. A kikötőkbe beengedték a versenyzőket, a hidaknál lehetett horgászni. A csalikat a zsinóron külön lehetett súlyozni. Másnap engedélyezték a szakállas horgok használatát (persze,hogy az előző napon mi mindenről lenyomtuk). Az olasz csapat és az én csónakom sebességét bekorlátozták 22 km/h-ban, mivel nekünk nagyobb motorjaink voltak, és ezt a bíróinknak GPS-szel ellenőrizniük kellett. A felvehető benzinmennyiséget is 22+5 literben korlátozták. Ezek a szabálymódosítások nagymértékben korlátoztak bennünket, és a csorgós sok helyváltoztatásos technikánkat nem segítették, nem véletlen. A FIPS versenyért felelős megbízottja Igor, orosz volt, és innentől a szláv ajkú nemzeteknek szinte minden szabálymódosítását elfogadták, és nem az eredeti kiírás szerint zajlottak az események. Egy cirkuszi mutatvány volt az egész! A legbrutálisabb az volt, hogy majdnem engedélyezték a csalik patkolását segédhorgokkal, de szerencsére ezt már nem merték végig vinni. A többi módosításról már nem írok, mivel egyszerűen követhetetlen volt. Mindent megpróbáltak megváltoztatni a nagyhalazók javára. Itt már éreztük, hogy nagyon komolyan veszik a magyar válogatottat. A másnapi edzést (kedd) a vegyes párosokkal indítottuk. Én Péli Z.-val az alsószakaszra mentem, a többiek pedig a felső szakasz ígéretesebb helyeit vallatták. A technikán annyit változtattunk, hogy sokkal közelebb csorogtunk a parthoz, nekem ez természetes volt, de Péli Z.-éknak be kellett gyakorolni. 10m-es távolságot kellett tartani, így a gyors vízen is szinte minden követ meg tudtunk horgászni. A dobások és bevontatások száma megduplázódott és ez több halat is jelentett. A csalit nem kellett holt térben húznunk, hanem csak a kapási zónában, mely vagy teljesen a kövek között történt, de maximum a kövezés előtti 5m-es sávban. Ez a módszer nagy figyelmet követelt a csónakot irányító személytől, mivel szinte állandóan korrigálni kellet a helyes távolságot. A második napon teljesen leszűkítettük a használható csalikat a BB CRENK-re, valamint a 15g-os ASP-re, ezeket tudtuk kellő gyorsasággal húzni. Ezen a napon az alsó és a felső szakasz között számottevő különbség nem volt a halak db számát illetően. A kikötőbe beérve az olasz kapitány megmondta hány db halat fogott a csapatunk. Olyan mértékben figyeltek a csapatok bennünket, hogy sokszor már zavaró volt. De ez azt is jelentette számunkra, hogy nem járunk rossz úton. Estére azért jutott még egy kis szabálymódosítás, a kikötőket lezárták a horgászat elől. Elérkezett a nagy nap reggele. Mi viszonylag korán, már hét órakor kiértünk a kikötőbe, felszereléseinket kezdtük összeállítani. A feszültség azért tapintható volt, szinte vibrált a levegő. Előző este eldöntöttük, hogy mi a felső szakaszt fogjuk meghorgászni, Péli Z.-ék pedig az alsót. Így nem fogjuk egymás elől lehorgászni a területet. Közben szép lassan megjöttek a csapatok, a csónakjainkat pedig úgy átvizsgálták, hogy a Helyszínelők című TV sorozatban sem láttam ilyet. Kerestek valami fogódzót, de szerencsére erre ügyeltünk. Ha a szemmel verésből energiát lehetett volna meríteni, akkor az én csónakom szerintem erőműként működött volna tovább. Közben megjelent a vízi rendőrség és átvizsgálta a csónakok papírjait. A cseheknek nem volt rendben, nem engedték őket kihajózni. Ezért az egész mezőny két órát várakozott, a legeredményesebb horgász időt cseszték el miatta, legalábbis, ami minket illetett a felső szakaszon. 11. 00. órakor rajtolt a mezőny, kilenc óra helyett, így kitolták a versenyidőt 18. 00.-ig. Mi az első tizenkét csapattal indultunk, mivel nekünk sokat kellett motoroznunk a legjobb pálya eléréséhez, 15km-t. A nagy motoromnak köszönhetően gyorsan ki tudtam törni a motorok által okozott hullámtengerből, így viszonylag nyugodtan motoroztam a felső szakasz irányába. Előttem a lengyelek és az oroszok haladtak. Ügyelnem kellett arra, nehogy megelőzzem őket, mert akkor biztosan óvtak volna. Szerencsére az oroszok hamar ráálltak egy mélyebb gödörre, amit mi is ismertünk, de mi nem a harikat kergettük. A lengyelek is meggondolták magukat és déltávnál visszafordultak, máig nem tudom miért. Innentől mi voltunk a felső szakasz urai. Nem kellett több nekem sem, csutkagázt húztam, a szegény bírómnak a sapkája meg úgy elrepült, hogy vissza kellett motoroznom érte. Próbálta a GPS-t nyomkodni, de vagy nem értett hozzá vagy nem akart szólni, hogy gyorsan megyek, de nem figyelmeztetett. Délben értük el a pálya legfelső szakaszát. Itt volt egy becsúszott kövezés, melynek a padkáján váltakozó mélységgel, de sekély víz volt található. Sajnos a nap már nagyon meredek szögben sütötte, és mint várható volt, a halak lementek róla addigra. Első csurgásból sikerült egy 50 dkg körüli balint fognunk, de az edzéseken nem ez volt a jellemző. Még egyszer felmotoroztunk erre a szakaszra,- ez is a taktika része volt, hogy a jónak vélt helyeket többször meghorgásszuk-. A második csorgásunk alkalmával egy kicsit feljebb motoroztam, mivel ott még találtunk egy kis vízre vetődő árnyékot. Rögtön az elején fogtunk egy kiló feletti balint, de sajnos a becsúszott kövezés nem adott több halat és nem is volt rajta több kapásunk. Elkezdtünk lefelé araszolni a másik halas szakaszon, de még kapásunk sem volt. Úgy döntöttünk visszamotorozunk az első szakaszra. Sajnos ebből a csurgásból sem tudtunk halat fogni. Az alsó szakaszról közben jöttek a hírek, hogy Péliék már 5db halnál tartanak. Bele kellett húznunk. Elkezdtünk lefelé a bázis felé haladni és azokat a partszakaszokat meghorgászni, amelyek árnyékban voltak. Összesen két csapattal találkoztunk ezen a szakaszon, ők lekötve horgásztak balinra. Mind a két csapatnak 1-1db hala volt. A bírónk kérdezte meg a másik mérlegelőt. Lassan mi is begyűjtöttünk még 3db balint, így 3kg körül jártunk, de nagyon nem lehetett halat fogni, mintha lemérgezték volna ezt a szakaszt. Nem vigasz, de az ezen a szakaszon horgászók jóval kevesebbet fogtak, mint mi. A verseny felén már túl voltunk mikor megint kaptuk az információt, hogy Péliék már 12db halnál járnak és 6kg felett, de nyugodjunk meg, mivel a többi csapat az alsó szakaszon még annyit sem fogott, mint mi. Döntenünk kellett, mert még volt annyi időnk, hogy elérjük az alsó halasabb szakaszt, de a benzinlimit miatt a visszamotorozás már kétes volt. Zoliék 25km-re voltak tőlünk. Nem mertünk ekkorát kockáztatni. Elindultunk lefelé és csorgásból meghorgásztunk minden lehetséges haltartó helyet. Megint begyűjtöttünk egy 50dkg körüli balint. A verseny vége felé megint jött az infó, Péliék 10kg felett járnak de három csapat is fogott harcsát és mind bónuszkategóriás, tehát 1m feletti, ezek a halak 14500 pontot értek. Mi is leértünk a kikötőhöz, elkezdtük vallatni az ottani kövezéseket. Sikerült beterelnünk egy kilós balint, ezzel 4kg felé kerültünk. A többi csapatról szerzett infók alapján nagyon kevés halat fogtak, ezért reménykedni kezdtünk egy jó helyezésben. Az első versenynap véget ért, mi közel voltunk a kikötőhöz, így nagyon hamar kiértünk. Gili már várt bennünket a jó hírekkel. Péliéket csak a három harcsát fogott csapat előzte meg, a mi eredményünk a tizedik hely körül lehet. A harcsát fogott országok másik csapata mind elszállt, így nagy esélyünk van az első nap után a dobogóra kerülni. Sajnos az eredmények hivatalos kihirdetésére hivatalosan nem került sor, de az olaszok súgtak, hogy Péliék az előkelő 4. helyen állnak egyéniben, mi a 12.-en, a csapat pedig a 2. helyen van. Hát ennél jobb hírek nem is jöhettek volna. Este a szállodában egy kiadós vacsorával megünnepeltük a jó eredményeket és kidolgoztuk a másnapi taktikát. Itt már nem babra ment a játék, ezt érezte mindenki, óriási lehetőség lebegett a szemünk előtt. A világbajnoki dobogó, mind páros csapatban, mind a nemzeti csapatversenyben, reális cél volt előttünk. Semmi kockázatot nem vállaltunk be a másnapi fordulón. Nekünk Péliéket is kellett segíteni, mivel Ők álltak a páros versenyben előkelő helyen. Nekik pedig a csapatversenyre kellett odafigyelniük, nehogy elszálljanak. A taktika szerint mind a két csapat az alsó halasabb szakaszra megy, Zoliék indulnak előbb és előttünk fognak haladni 1-2 km-rel. Ők összeszedik a jó pályákról a megfogható balinokat, nekünk pedig mögöttük össze kell szedegetnünk 5kg feletti mennyiséget. Ha mind a két csapatunk meg tudja fogni az 5kg feletti mennyiséget, akkor a dobogós helyet nem tudják tőlünk elvenni csapatban. Tehát nem variáltuk túl a taktikát, csak azt vállaltuk be, amit tudtunk horgászni. Péli Z.-ék az első csoporttal rajtoltak, és a kiindulási ponttól lemotoroztak 2 km-t, innen kezdték a horgászatot, mi pedig a második csoportban indultunk és a kikötővel szembeni kövezést kezdtük vallatni. Az olaszok egyből beálltak alánk, de én sem voltam rest és beálltam alájuk, na erre ők szintén visszaelőztek. Innen tudtuk, hogy ez nem lesz egyszerű, és még csatlakozott 4 csapat a különítményünkhöz. Mindent elkövettek, hogy akadályozzanak bennünket, elénk álltak, szétmotorozták a vizet, lekötöttek elénk, egyértelmű volt: akadályozni kell nekik a magyar csapatot. De mi úgy döntöttünk, hogy nem zavartatjuk magunkat, csináljuk amit tudunk. Kikerülgettem őket, vagy éppen csorogtam utánuk. Ami a lényeg ebben az ötös bolyban, hogy az első két órában csak mi fogtunk halat, és nem is rosszakat. 4 db halunk 3 kg felett volt. Gondolom a többiek megunták, mivel szépen elkezdtek lekopni rólunk, és szabaddá vált a pálya előttünk. Sajnos Péliéktől nem jó hírek érkeztek, nekik még 2 kg alatt volt a haluk és nem nagyon ment az alattunk levő szakaszon. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem sietünk utánuk, meghorgásszuk azokat a részeket is, amik eddig nem adtak halat. Dél környékére már elértük a 4kg-ot, Péliéknek még mindig csak éppen 2kg felett volt a haluk. Ez innentől már kezdett problémát jelenteni, mivel nekünk nem volt szabad megelőzni őket, mert ezzel rontottuk volna az ő egyéni esélyeiket. De gyorsan elhessegettük a gondolatot, hiszen tegnap is a délután volt nekik az erősebb. Közben Kállai P. társam beterelt egy 1,8kg-os harcsát. Az örömünk hallatlan volt, mert meg volt a célként kitűzött 5kg-nyi hal, a csapatdobogóban már biztosak voltunk. Tíz percre rá telefonált Szegedi Gyuri. Fogott egy 1m 5cm-es harcsát és ez bónuszhal, azaz 14500 pontot ért. Az örömünk az határtalan volt, mint a jóllakott napközis gyerek, úgy ugráltunk, őrjöngtünk örömünkben a csónakban. A bírónk nem értette mi lett velünk. Apropó bírók: minden elismerésem az övék, mivel nagyon korrekten bíráskodtak, segítettek mindenben, amit a szabályzat megengedett nekik. A mi bírónk az úgy hajtott minket, mintha az edzőnk lett volna, úgy is hívtuk. Még cigizni sem engedett, csak horgásszak-horgásszak. Mindig kérdezgette a többi mérlegelőt, hogy az ő csapatuk hogyan áll és adta az infót nekünk, ez szintén nagy segítség volt. Közben jött az infó Gilitől is , hogy a többi csapat nagyon kevés halat fog, harcsát még nem fogott senki. Innentől már tudtuk, hogy sem a csapat-, sem az egyéni dobogót nem veheti el tőlünk senki. Hogy melyik érmet nyerjük, az még kétséges volt, de nem is foglalkoztatott. Olyan nyugalom lett úrrá rajtam, amit még versenyen nem tapasztaltam. A taktikánknak eleme volt, hogy legkésőbb 15. 00 órakor felmotorozunk a kikötő közelébe- a két csapat együtt-, nehogy valami műszaki hiba miatt ne érjünk be a 16.30-as verseny végét jelentő időpontig. Így probléma esetén egymást tudjuk segíteni. Péli Z.-ék két óra után már jöttek felfelé, mi csatlakoztunk hozzájuk, és a 15-20km-es távot együtt tette meg a csapat a kikötő felé. A kikötőnél már sűrűsödött a mezőny, még volt egy óránk a horgászidőből. Ugyanazt végigjátszottuk, mint az elején, több csapat gyűrűjében horgásztunk, sajnos nekünk már nem sikerült halat fognunk, de Péliék betereltek még 2db balint. A románok egyik csapata a folyó másik oldalán horgászott és a verseny vége előtt 1 órával sikerült nekik egy bónuszharcsát fogniuk, Majdnem szétverték a csónakjukat, olyan örömmámorba kezdtek, hihetetlen volt, amit műveltek, teljesen önkívületi állapotban voltak. Még 20 percünk volt hátra a versenyből, amikor a nagy hullámok miatt, amit a körülöttünk motorozó csapatok okoztak, feladtam. Petinek mondtam, gyerünk a kikötőbe, mert ennek már nincs értelme. De Péli Z.-is így gondolták, a kikötő bejáratánál találkozott a két csónak, mintha az egész versenyen meglévő csapategységet szimbolizáltuk volna. Egyszerre kötöttünk ki a kikötőben. Gili Szinte tajtékzott, hogy miért kötünk ki, mikor még van 17 percünk és a románok egy halra vannak tőlünk. A dobogó legfelső foka a tét, de már nem volt értelme a horgászatnak. Messzire nem tudtunk volna elmenni, a közeli helyek pedig szét voltak motorozva. Ennyi és itt lett vége, a két csapat úgy gondolta, mindent megtett. A csapatok beérkezésekor sokan már a mólón gratuláltak nekünk, bemutatták a „magyar” módszert, vagyis csak dobtunk-dobtunk és ezt mind nagyon gyorsan. Hát igen, ez volt a lényege, na meg a jó csali. Senki nem tudta lemásolni ezt a technikát, szerencsénkre. Egy nagyhalas vízen 50-60 dkg-os balinokkal nyerni, nem volt egyszerű dolog, de nem kellett mást csinálnunk, csak azt, amit nagyon tudtunk horgászni. Balinozni pedig a magyarok nagyon tudnak, ezt mindenki elismerte. A hivatalos eredményekre várva talán életem legnehezebb négy óráját éltem át a többiekkel. Annyira szoros volt a végeredmény a románokkal, hogy csak a hivatalos eredményhirdetéskor hittük el. A románok a második helynek nagyon örültek, egyből elkezdték a fiestát. Persze mi is csatlakoztunk hozzájuk, de csak óvatosan. Mindenki a Világbajnokokkal akart kezet fogni, meg fotózkodni. Egyszerűen fürödtünk a sikerben! Kívánom minden horgásztársamnak, éljék át ezt az élményt. Több év szorgalmas munkája csúcsosodott ki ebben az eredményben, mely nemcsak minket, -akik résztvevőként ott voltunk-, hanem a többi magyar pergetőt is méltán a világ élvonalába emelt. Köszönjük a szponzorainknak: ENERGOFISH KFT-nek, ÁRGUS KFT-nek, a MAGYAR HORGÁSZ SZÖVETSÉGNEK, a Heves Megyei Horgász Szövetségnek, AGROFF KFT-nek, Jászalsószerntgyörgy Önkormányzatának, Jászberényi Center horgászboltnak, Pankotai Gellértenk személyesen, a segítőinknek: Virág Balázsnak, Szappanos Zoltánnak, Fürtös Attilának, és minden magyar pergetőnek kik támogattak, buzdítottak bennünket! (A feleségeknek és családoknak, kik az otthon biztonságát adták nekünk) Ui: Nem akartam kihagyni, mert szerintem, amit most leírok, fontosabb a dicsőségnél! Az olasz főrendező a bankett előtt odajött a csapathoz és a saját szavaival élve a következőt mondta: „ Ő nagy sportember, egész életét a sportnak szentelte, több világversenyen vett részt, mint versenyző és rendező, de ilyen sportszerűen versenyző és viselkedő csapattal, mint a MAGYAR PERGETŐ VÁLOGATOTT még nem találkozott. Igaz, hogy Ő olasz, de szívből örül a sikerünknek, és nekünk szurkolt a versenyen végig. Köszöni ezt az élményt, amit mi nyújtottunk neki.