Mátrai Pergetők H. SE.

Országos csónakos pergető bajnokság 2011

Legyen vagy ne legyen:
Talán kicsit szokatlan az alcím! Főleg egy olyan ember tollából ki évek óta küzd egy  színvonalát tekintve a magyar pergető társadalom elismerését, megbecsülését, kivívó és az elért eredményeiket, tudásukat, felkészültségüket méltán tükröző   csónakos pergető bajnokság létrehozásáért. Az idén a szövetség (MOHOSZ, OVHB) erejéből ennek ellenére csak annyira tellett, hogy szeptember közepén kezdte kiírni a csónakos pergető OB-t. Persze volt kapkodás bőven. Az egyéb már folyamatában lévő igen színvonalas sorozatok a finisébe értek. Ilyenkor időpontot találni egy háromfordulós versenysorozathoz szinte lehetetlen.  A kényszer szüli a tolvajt? Hát igen! Mi most így jártunk. Gyorsan, a már régebben OB fordulókat szervezők összedugtuk a fejünket, a kapcsolatok révén Tiszaalpári holt-Tiszára és a több OB fordulót megért Gyöngyösi Deli-tóra esett a választás. Maconka az már a szövetség jóvoltából régebben ki lett írva, mint MAHOR kupa. Aki figyelemmel kíséri a pergető OB-ék történetét az tudja, kell nem kell a MAHOR kupa az a utolsó forduló. Lett ez mind így,  tessék-lássék létrehozva, az idei évi csapat világbajnoki, valamint a páros csónakos világbajnoki cím elhódítása után. Jól megbecsülnek bennünket előjáróink! Na de ne keseregjünk, nem ez a célom, de nagyon kikívánkozott belőlem! 

Tiszaalpár:
Nem tisztem beszámolni az ottani fordulóról, de színvonalát, valamint a nagy küzdelmet tekintve nem lehet nem megemlíteni! Idei évben már versenyeztünk a vízen, és mondhatom egy nagyon jó versenyvizet sikerült megismernünk. A mezőny az utóbbi évek viszontagságai miatt nem örvendett nagy létszámnak. 21 csapat nevezett az OB.-ra. A kis létszámú bajnokság ellenére nagyon erős mezőny sorakozott fel a rajtvonalon. Legalább 10-15 csapat valamilyen formációban már állt az OB dobogóján, vagy valamelyik nagyobb pergető versenysorozat díjazottjai között, és megfordult a mezőnyben több világbajnoki helyezett is. Kicsi a bors de erős, ez jellemezte a három fordulón a bajnokságot! Az első forduló helyszíne sok fejtörést okozott a versenyzőknek. Az eddigi versenyeket meghatározó balinokra vagy a szintén tekintélyes csukaállományra helyezze a hangsúlyt, vagy az edzések alkalmával nagy db-számban jelentkező harcsa és süllőállomány legyen a célhal. Itt már nem elég a jó taktika, a tudás, a szerencsével is barátságot kell kötni. És amelyik csapatnál valamelyik hiányzik egy-egy fordulón, az esély egy jó szerepléshez elszáll. Több csapat a csukákat kezdte kergeti, a súlyértékelés miatt, persze voltak kik a balinokat sem felejtették el. Summa summarum, a csukára horgászók diadalmaskodtak. És mit számít a szerencse? Csapatom 6db csukát és 1db süllőt fogott, csak az átlagsúlyunk volt egy kicsit alacsony, nagyon kellett volna egy 3-4kg közötti hal, melyből az edzésen többet is fogtunk. Más fordulókon ennyi hallal simán dobogósak lettünk volna, de itt csak a 9. hely jutott. Halban gazdag és igen kemény versenyt tudhattunk a hátunk mögött.
Kép: I forduló eredménye:

Gyöngyös, Deli-tó :
Számunkra mint helyi erőknek a legnagyobb kihívást ez a víz jelenti! A berögzött módszerek, technikák már többünket cserbenhagytak. Az időpont szintén nem volt biztató. Október végén nem igazán alkalmas a víz versenyezésre. Versenytapasztalat nem volt ilyen késői időben a mezőnynek erről a vízről, pedig már több igen színvonalas versenynek volt helyszíne a víztározó. De a késői kiírás miatt nem lehetett korábbi időpontot meghatározni, valamint mivel a III. forduló Maconkán lesz, úgy gondoltuk a két szomszédvár fordulóját egy hétvége alatt lebonyolítjuk. Így időt és pénz spórolhatunk mindenkinek. Az edzések alkalmával már jelzés értékű volt, hogy az igen erős süllőállomány megkezdte a vermelését, és fittyet hány a versenyre. Nagyon nehezen lehetett Őket kapásra bírni. A jól bevált szélvizeken egyszerűen nem találtuk őket. Egy-két akadón, melyből nem igazán van sok a tóban, el lehetett csípni azért pár darabot a tüskéshátúakból. De óriási türelem, és hit kellett hozzá. Hát nekem ez a módszer nem fekszik. Én keresni szeretem a halat, nem tudok egyhelyben sokáig várni, és statikusan horgászni, a halálom. Szinte minden edzésnapon fogtunk csukát, nem a banda nagyokból de a nullázást nagy biztonsággal el lehetett kerülni velük. A verseny kezdetéig sem kristályosodott le bennem, hogy milyen taktikával fogunk horgászni. A csukákban nagy biztonsággal bíztam, őket gondoltam a biztosan megfogható versenyhalnak. Versenytársammal Kovács Tamással még is egy jónak vélt süllős helyen kezdtünk. Előző héten igen tekintélyes 6-7kg-os süllőket fogtak ezen a helyen, mi is bíztunk benne. Hú de kár volt! Egy félóra után felhagytunk a hely vallatásával és kihúzódtunk a hátsó szélvizek irányába. Az első egy órát kapás nélkül megúsztuk, sokan voltak így mások is. A nyugati oldali nádasok mellett azért már lehetett látni egy-két láthatósági mellényt megvillanni, mely a biztos halfogást jelenti a mérlegelők számára. A csónakkikötő melletti öbölben is elesett párdarab csuka és egy süllő. Mi még mindig a kisvizeket vallattuk süllő reményében, na meg persze kóbor csukákra is pályáztunk. Egy pár nappal a verseny előtt egy akadóról több süllőt is sikerült fognunk, most pedig oda sem szagoltak a csalinknak. Már eltelt a versenyből két óra, ilyenkor rohamosan telik az idő. A tó közepén levő mélyebb részeken is zsákmányul esett egy pár süllő. De még szinte minden csapat ki halat fogott, egy hallal rendelkezett, vagy ha kettő darabot mérlegelt akkor nagyon kis átlagsúllyal. Nem tudott senki behozhatatlan előnyre szert tenni. Kis csukás kitérő után megint visszatértünk a süllők kergetéséhez. Körülöttünk a mélyebb részen már szinte minden csapat fogott egy-egy halat. Kezdett nyomasztani, ilyenkor a teher egyre jobban nő, és kikezdi a jellemet. Az ember kapkodni kezd, és elveszti a megfontoltságát. A gátfelőli részen beindultak a halak, egyre több csapaton jelent meg a mellény. Tudtam, hogy váltani kell, de nem tettük meg, nem mentünk ki a napsütötte gátoldalra a melegedő vízhez csukázni. Ez brutális taktikai hiba volt a részünkről. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy Tamásnak igen kemény kapása volt, melyre talán egy kicsit túl keményen reagált. Úgy szájon vágta a halat, melynek egyenes következménye az lett, hogy rövid fárasztás után a süllőnk távozott. Pedig nem az éppen méretes kategóriába tartozott. Közben körülöttünk is fogtak pár süllőt. Még jobban félrevezetett bennünket, maradtunk. Közben a gáton folyamatosan szákolták a halakat. Az idő egyre fogyott, a görcsösség egyre jobban eluralkodott rajtunk. Hogy miben bíztunk, azt nem tudom. Talán egy eszményi süllő sziluetje lebegett a szemeink előtt, melyből az év folyamán olyan sokat láttunk, és vezetett bennünket az orrunknál fogva. Mert ha az eszünkre, és versenytapasztalatunkra hallgatunk, akkor még lett volna esélyünk csukát elkapni a gáton. De nem mivoltunk a legények a gáton. Az utolsó félórát már szenvedve, görcsös akarattal, de meggyőződés nélkül horgásztuk végig. Nagyot hibáztunk és ennek az eredménye is meg lett, benulláztunk (de ciki helyiként). Az edzések alapján én sokkal több csapattól vártam a nullázást, hát nem így lett. Ebből is látni, hogy milyen erős mezőny került össze az idei sorozatban, itt mindenki nagyon tudott pergetni. Csak hát mint tudjátok az elején le is írtam taktika, tudás, szerencse. Ha valamelyik hiányzik akkor elúszik minden. Most nekünk két dolog is a hiánycikkek között volt, itt el lehet dönteni, hogy mire gondolok. Biztosan lesznek olyanok akik mind a hármat felsorolják! A verseny kiszámíthatatlanságát jellemezte, hogy volt olyan csapat ki az utolsó 10 percében került fel a dobogóra, előtte nekik sem volt haluk. De ettől szép az egész, az utolsó pillanatig küzdeni kell. Aki ezt elfelejti az nem érdemli meg a sikert!  A megérdemelt sikert, az ügyesen horgászó csapatok gyorsan bezsebelhették.
Kép: II forduló eredményei
Az eredményhirdetésen a sportág számára új szponzorként a Mosella Hungária Kft igen magas színvonalú termékeit vehették át a díjazottak. Remélem, a kapcsolat a későbbiek folyamán is megmarad a Mosella és a pergetők között. Most már nyugodtan hagyományteremtőként kell megemlítenem a Horgász Online webáruház támogatását Bódi Zsolt személyében. Több éve következetesen támogatja a gyöngyösi pergetőversenyeket. Köszönet a támogatóknak, a Gyöngyös És Környéke horgászegyesületnek az áldozatos munkájáért. Reméljük még hosszú időn keresztül megőrzik számunkra, a pergetők részére ezt a vízterületet a jelenlegi állapotában.

Maconka:
A fekete bárány! Nem akartuk de nem bántuk meg! Talán ennek a versenynek a mottója lehet ez. Edzéseken mindenki panaszkodott, brutális pontyok, kevés ragadozó, alacsony vízszint. Siralmasnak tűnt az egész. De milyen fiaskó lett belőle! Több 7-10kg közötti csukát fogtak a versenyzők. Szinte Öröm volt nézni az elégedett arcokat, na persze csak azoknak kinek beakadt egy-egy nagyobb csuka. 20kg feletti fogás kellett a biztos dobogóhoz. 50kg felett fogott a győztes páros. És ami a pikantériája volt a versenynek, zsákmányul esett a Magyarországi pergetőversenyek történetének legnagyobb hala egy 37,5kg-os harcsa. Zakar Attila sporttárs zsákmányolta, közel 40 perces fárasztással, le sem merem írni, hogy milyen felszereléssel. Ezt a készséget egy 5kg-os hal is igen-igen megterhelte volna, megemelem a kalapomat Attila előtt, minden tiszteletem az Övé. De ez elmondható minden versenyzőről. Példamutató kitartás, küzdeni akarás, és hihetetlen felkészültség jellemezte minden résztvevőt, és mindhárom fordulót. A szövetségünk megint kitett magáért! Az utolsó fordulón sem jelent meg a képviselője. (az előző években legalább ezt megtette) Így magunknak rendeztük az OB-t, és magunknak értékeltük, és magunk hirdettünk Országos Bajnokot. Gondoljon erről mindenki azt amit akar!
Kép:
Maconkai eredmények
OB végeredmény