Kiliti25!

Sajnálatos módon a tavalyi domolykós túránk a nagy árvíz miatt elmaradt, így idén még inkább kiéhezve indultunk útra a tilalom utáni rajtaütésre!

Péntek munka után vágtunk bele a hosszú útba, amit a pesti és az M1 korlátozásokat leszámítva gyorsan és zökkenőmentesen vezettük le. Hét óra fele értünk le a kaland bázisát jelentő Doborgazszigeti Kiskocsma Kempingbe, ahol gyorsan tábort is vertünk. Akármennyire csábító volt a víz, inkább szalonnáztunk és egy kis kezdőnapi buli keretében megbeszéltük a taktikát!

Volt velünk egy elméletben felkészült, de helyszínen szűz páros akiket végül szétültettünk így mindenki tapasztalt, csigakeresztségen átesett partnerekkel indulhatott neki a kihívásoknak. Az utóbbi években még tartott az elhúzódó ívás és még az előző héten is kaptunk a helyiektől videót a nászról, azért mi bíztunk benne, hogy nem volt nagy  hó meg olvadás az idén és a víz nem annyira hideg, mint a folyamatosan elcsúszó időjárás. Végül szerencsénk volt, egy leívott és harcra kész halcsapattal találkoztunk! A víz nagyon  szép tiszta, ideálisan magas, de meglehetősen gyors volt, vagy csak mi szoktunk el az ilyentől!

Reggel vízre pattintottuk a járgányokat, kibővültünk egy tapasztalt  helyi horgásszal és nekiindultunk a rendszernek, gyorsan mindenki megfogta az első halait ami egy igen nagy önbizalommal ruházta fel a csapatot. Kellett is mert a délelőtt csak csipegetéssel telt pár hallal, amik viszont igen darabosak voltak, ez a méret hála Istennek végig jellemezte a fogásokat, 40cm. alatt alig volt hala a csapatnak!

Ebéd után felmentünk pihenni, meg sügerezni a Helenai tavakra, amik most nem a megszokott kristálytiszta arcukat mutatták sajnos és sügérből is csak a mikro méret mutatta meg magát. Délután a megnövekvő felhőzet és a várható eső miatt a mi visszajöttünk a bázisra, ám a Kókai ~100 Atti ( kapitány) és Csörgő ~30 Milán (profi horgász) alatt futó Porteres  különítmény  kinn maradtak és egy halbányára leltek, ahonnan tucatszám fogták, javarészt páros fárasztásokkal a szebbnél-szebb halakat! Este az esőt megúszva ismét a társasági élet jegyében zajlott egy tárcsás sütéssel és eszmecserével. A szombati buli már kevésbé volt hegyes az egész napos feszítetten aktív és folyamatos hajózási, manőverezési kihívásokkal teli horgászat után.

Vasárnap leginkább a pálya felső részén az áttöréseket csorogtuk, folyamatosan szüremkedve lefelé, mert tudtuk, hogy délben jön a rossz idő és nem lesz értelme a maradásnak indulnunk kell haza. A Vadvízben kávéztunk egy jót és nekiindultunk egy biztos pontnak vélt helyre ahonnan a túra utolsó halait reméltük. A helyszín egy szederfa volt, amin ugyan érett a gyümölcs, de még nem hullott, mindenestre a termetes domolykók ott voltak alatta, mintegy őrizve a tutit, várva a pillanatot, hozzánk hasonlóan! A szederutánzatokkal nem, de kis mélyre törő Pegi, duci wobblerekkel sikerült minden csorgásból termetes halat leszedni róla. Rengeteg ilyen fát találtunk motorozás közben, de egyről sem indult meg a potyogás még, illetve nagyon sok fára egyszerűen rá volt száradva a termés!

Délben az ígért esővel eljött a indulás pillanata is, de még a tető alatt gyorsan bográcsban megmelegítettük a fagyasztott csülkös pacalt ebédre.

Mindent összegezve az eddigi legkerekebb, leg nagyhalasabb szigetközi túrát tudhatjuk magunk mögött, 26 ban újra támadunk