Szent Mária (Sveta Maria)
Horvát nemzetközi pisztrángfogó verseny!
Sajnos egy kicsit felkészületlenül, az előző évek tapasztalataira alapozva, meg a sporttársaktól (kiknek módjukban állt a helyszínen edzeni) beszerzett némi infókból táplálkozva indultam neki az idei év Svetás versenyének! A verseny lebonyolítását, rendezését a PPSZB (Parti Pergető Szakbizottság) év eleje óta egyezteti, koordinálja. Bonyolította a helyzetemet, hogy a későn kiírt Street Fishing OB időpontját is (átgondolatlanul) erre az időpontra tették nagyjaink. De miért? Hát csak úgy, ahogy már megszoktuk! Egy napon két verseny? Ezt azért nekem sem egyszerű megoldanom, már csak a közel 250 km távolság miatt is. Ezért le kellett mondanom a Street Fishing OB II. vasárnapi fordulójáról, pedig akár dobogóesélyesként fordultunk a második fordulóra Vas-Borosi L. barátommal, csapattársammal. Itt is elnézést kérek tőle, de sajnos, mint szervező, nekem menni kellett a Svetára.
Kis kitérő után térjünk a lényegre, magára a versenyre. A kora reggeli regisztráció idején már tudatosult bennünk versenyzőkben, hogy az időjárás nem fogadott bennünket a kegyeibe. Borongós-felhős, néhol szitáló, időnként megerősödő esővel várt bennünket a természet. Mind a 16 fő magyar nevező időben megérkezett a helyszínre, és regisztrált a versenyre. Jó volt látni a sok ismerős arcot, barátot! A horvátok is hasonló létszámmal vettek rész a megmérettetésen. A magyar, valamint a horvát versenyzőket külön-külön sorsoltuk be a négy szektorba. Ennek megfelelően kialakult egy előre meghatározott beindulási rács. A versenyzők mind a négy szektorban versenyeztek 1-1 órát. Szektoronként 8-8 fő versenyző jutott, így volt hely bőven a versenyzéshez. Nem sok időm maradt a szerelésem összeállítására, ezt már kint a versenypályán tudtam megtenni.
A borús idő, meg a nem éppen a fényviszonyokhoz igazodó polár szemüvegem miatt gyakorlatilag alig láttam halakat a vízben. Vagy megbújtak, vagy nincsenek, vagy csak egyszerűen nem jó a szemüvegem, konstatáltam az első benyomásokat a vízről! Az „A” szektorban kezdtem, a helyet nem ismerőknek írom: egy nagyon jól belátható nyílt szektor, takarások nélkül, változó mélységekkel (néhol 2-3 méteres vizekkel), kisebb ruganyokkal, gyorsuló ráfolyásokkal. A1-es rajtszámot húztam, így elsőnek indulhattam a szektorba. Emlékeimből élve egyből a mézesbödönyhöz (gondoltam én), a szektor folyás szerinti legalsó spot-jára álltam (előző versenyeken innen lehetett nyerni a szektort). Na de most nem! Igaz, a harmadik dobásomra megakasztottam egy eltévedt tengeralattjárót, mely úgy gondolta, hogy a túlparton felszántja a 20 cm mélységű növényzettel benőtt vizet. Jó darabig kapaszkodtam a nem éppen erre a méretű halakra tervezett készségembe, de az „erő” a hallal volt és nem velem! Rövid küzdelem után eltávozott!
Hűha! Mi lesz még itt? Hát semmi! A halak úgy kísérgették a tetszetősebbnél tetszetősebb csalijaimat, mintha belennének tanítva, vagy voltak is. Közel harminc percet küzdöttem az idővel és nem a halakkal ezen a spot-on, amikor már a szektoromban három horvát versenyzőnek is volt hala. Itt az idő távozni! Elkezdtem a szabad helyeket szisztematikusan meghorgászni. Röviddel az etap vége előtt sikerült egy kisebb méretű pisztrángot elcsábítanom. A többi magyar versenyzőnek nem sikerült halat fognia a szektoromban. Talán a negyedik helyet csíptem meg az egy darab halammal. Minden szektort külön-külön értékeltek, és a négy eredmény alapján kapott helyezési számok alapján alakult ki a végső összetett eredmény. Így a legigazságosabb a külön szektorokban horgászók eredményeinek összevonása. Igaz, ha sok jóképességű (profi) horgász kerül egy szektorba, akkor nekik sokkal nehezebb jó eredményt elérni, és alacsony pontszámokat gyűjteni, mivel keresztbe verik egymást. Nem így volt ez az én „A” szektorommal, mint később kiderült! De ezzel ne haladjunk ennyire előre. Elindult a második etap is a maga egy órájával, most mi a „B” szektorban horgásztunk. Az előző szektorhoz képest jóval tagoltabb, nagy derékszögű kanyart is magába foglaló, folyásnak felfelé lévő
részén már ligetes, fás. Talán a leggyorsabb folyású szektor, köszönhetően a kanyar szűkületének. Most a mezőny végén indultam versenyezni a jó rajtszámom miatt. A beindulási rácsot úgy szerkesztik meg a rendezők, hogy az azonos szektorban horgászók beindulási számait összeadva minden versenyző esetében azonos értéket kapjanak. Így tudják kiegyenlíteni a beindulási számokból adódó előnyöket. Sajnos a szenvedésem folytatódott, megúsztam az egy óra horgászidőt kapás nélkül. Nem úgy a két horvát versenyzőtársam, akikkel egy szektorban voltam, ők fogtak halat. Igaz láttam halakat, de nem nagyon érdeklődtek a csalim iránt. Próbáltam több fajta súlyozást, de ha túlsúlyoztam, akkor egyből akadtam. Arra már rájöttem, hogy ha a fenéken tudom sodortatni a csalimat, akkor nagyobb az érdeklődés iránta. De még mindig nem stimmelt valami, mert megenni nem akarták, csak érdeklődően kísérgették. Szektorcsere közben találkoztam a többi magyar versenyzővel is, de mindenki panaszkodott, hasonlóak voltak a tapasztalataik, mint nekem. Azért akadtak közöttünk olyanok Pl. Kovács Tomi, Oláh Gergő, akiknek sikerült mind a két etapban megoldani a halfogást. Ők már nagy előnyben voltak a magyarok között a két etap alapján! De jött a harmadik etap a „C” szektorban. Az előző szektorokhoz képest változatos terep. Fák között kellett horgászni. A víz mindkét oldalát bokrok szegélyezik, melyek elég komoly kihívást jelentenek bedobáskor. Igen nehéz terep! A víz itt kiszélesedik, egy kicsit belassul. Változtattam a technikámon, horogméretet csökkentettem, valamint az egyébként sem nagy méhlárvámat harmadoltam.
Nem sokára meg is lett az eredménye, mert komoly ránehezedő kapásom lett. Akasztás után a hal csak egy helyben forgott, tőlem úgy 8-10 méterre, néha-néha ráhúzva a fékre. Ez nem az amire vágytam, mert én kis halakra készültem, a szerelésem is így volt összeállítva. De nem adtam fel, elég rövid küzdelem után sikerült szák közelbe terelnem. Amint megláttam a halat, ledöbbentem a méretén. Ha az első etapban tengeralatjárót akasztottam, akkor ez most egy repülőgéphordozó! Sikerült megszákolnom, üggyel-bajjal. Alig fért el a szákban a közel 60cm-ével. Életem talán legnagyobb sebespisztrángja. A boldogság mámorából a mérlegelő riasztott fel a fogást igazoló halcetlivel. Nem tudtam sokáig gyönyörködni a halban, mivel versenyeznem kellett. A szektorban sokszor váltottam helyet és a csalim méretét is lefeleztem. A kisebb méretű csali meg is hozta az eredményt. Akasztottam egy 10 cm körüli sebest, de elügyetlenkedtem a szákolást, így idő előtt távozott. Ebben az etapban nem sikerült a szektoromban a többi magyarnak sem halat fogni. Ez az én szerencsém! Jött az utolsó, negyedik „D” szektor, talán a legnehezebb. Sikerült elsőre beállnom egy jó helyre. Velem szemben bedőlt bokor, mögötte kis langóval és elég mély ráfolyóvízzel. A meder is tele volt változatos akadókkal. Talán a második dobásomra a bokor mögötti langóból kapás és akasztás. De sajnos nem jól akadt a halam és angolosan távozott. Itt több hal is érdeklődést mutatott a csalim iránt, de magáévá egyik sem akarta tenni. Helyet váltottam. Mivel alattam nem horgászott senki és a terep eléggé fedett volt bokrokkal, lejjebb tudtam sodortatni a csalit. Megint ránehezedő kapás, a bot belehajlott a halba, a hal élénk fejrázások mellett forgolódott a sodrásban. Nem bírtunk egymással, a másodpercek perceknek tűntek. Nagyon kellett ez a hal, de ő nem így gondolta. Megkönnyebbült a felszerelés, körülöttem összeomlott a világ! Nem tudom meddig elmélkedtem, a felszerélesemet megvizsgálva sajnos szakított a tettes. Hamarosan vége lett a negyedik etapnak is, megint hal nélkül maradtam. Az eredményhirdetésre beérkezve a bázisra, sokan panaszkodtak a haltalanságra. Akik az előző hétvégén voltak edzeni a pályán 20-30 db halat fogtak, igazi élménypecával.
Talán a hirtelen betörő rossz idő, nagyon szűrt fényviszonyok, légnyomásváltozás, ki tudja? Egy versenyző azért lesz versenyző, hogy megoldja ezeket a helyzeteket, nekem most sajnos nem sikerült. De voltak közöttünk olyanok, akiknek sikerült. Bizonyításul arra, hogy van még mit tanulnunk! Nekem a jó sorsolás segített, jó szektorba sorsoltam. A velem versenyző magyarok a négy etapban nem tudtak halat fogni, így nyertem meg a szektoromat a magyarok között. Az eredmények értékelésekor két győztest is hirdetnek: eredmény esetében minden versenyző beleszámít, ez az
abszolút végeredmény. Ebből a listából kiemeljük a magyarokat és közöttük a helyezési számuk alapján külön hirdetünk magyar rangsort, ez számít a nemzeti rangsor pontszámításába! Egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a vizet. Igazi pisztrángos víz, többnyire könnyen meghorgászható, Budapesttől kétórányi útra!
Mivel nagy gondot fordítunk a Mátrai Pergetők HSE keretein belül az utánpótlás nevelésére, igazán nagy öröm volt látni a magabiztosan versenyző Kovács Balázs horgászatát, aki a legfiatalabb versenyző (14 krumplikapálást megélt) címmel büszkélkedhetett a nemzetközi mezőnyben. Édesapja, a szintén versenyző Kovács Tamás büszkeségére!
MAGYAR EREDMÉNYEK: KATT IDE!
